Az egykori Aréna úton, a Szépművészeti Múzeummal szemben álló villa építtetője, a két világháború közötti idők egyik legtehetségesebb és legtehetősebb nagytőkése, a Horthy baráti köréhez tartozó Vida Jenő, ahogy annyi zsidó társa, Auschwitzban fejezte be életét. 73 éves volt. 

Vida (Weil) Jenő (Pest, 1872 – Auschwitz, 1945. március) nagyon szegény zsidó családban született, apja cipész volt. Ő már kereskedelmi akadémiát végzett, tehetségével és munkaszeretetével a saját erejéből került egyre feljebb, annyira, hogy végül 1914-ben már a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) vezérigazgatója lett, amelyet hatalmas iparvállalattá fejlesztett. A háború alatt a hadvezetés tanácsadója, 1918-ban a GYOSZ elnöke. A legnagyobb iparvállalatokhoz és a rendszer politikai vezetéséhez is szoros kapcsolatok fűzték. Az I. világháború utáni években felfedezett dunántúli bauxittelepek feltárásához és a bauxit hazai feldolgozásához jelentős tőkével járult hozzá. 1927-ben a felsőház tagja lett. A budapesti Zsidó Fiúárvaház elnökeként a hitközségnél (Hevesi Simon dr. vezető főrabbi mellett) elöljárói tisztet is betöltött. A zsidó hagyományt követve sokat adakozott. Nemcsak itthon, de külföldön is elismert volt, így kapcsolatai sokat használtak Magyarországnak. Befolyásos emberként Horthy Mikós szűkebb köréhez tartozott. Az öt zsidó származású képviselő egyike volt, akik a Horthyra nehezedő német nyomás ellenére még 1943-ban is a felsőház pénzügyi bizottságának tagjai maradhattak (mellette még báró Kornfeld Móricz, Báró Ullmann György, ifj. Chorin Ferenc és Egry Aurél).

Az Aréna úti után Vida Jenő 1929–30-ban a Gellérthegyen, a Bérc utca 13–15.-ben építtetett egy másik villát, és családjával együtt odaköltözött. Szenvedélyes műgyűjtő volt. Gyűjteményéből 1944-ben négy Munkácsy-képet kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum kiállítására – Vágtató szekér (Poros úton, 1874), a Két család (1877), A baba látogatói (1879) és Kompozíciós vázlat a Krisztus Pilátus előtthöz (1881–82) –, melyeket, érezve az egyre fokozódó zsidóüldözést, a tárlat befejeztével letétbe helyezett a múzeumban. A négy képet ugyan biztonságba helyeztette, de még ekkor sem gondolt menekülésre. Másnap Budapestre bevonultak a német csapatok. Vida Jenőt szinte azonnal letartóztatták. „A Bérc utcai villából 1944 márciusában 20 perc alatt kell kiköltözniük, a Gestapo feleségével együtt a Rabbiképző Intézetben létesített »kisegítő toloncházba« hurcolja, majd a kistarcsai internálótáborba kerülnek. Veje, Perényi István kiszabadul, de Vida Jenő november elején már Auschwitz foglya. Itt hal meg, tisztázatlan körülmények között, egyes hírek szerint agyonverték, mások szerint legyengült szervezete már a felszabadulás után mondta fel a szolgálatot.” (Forrás: Róberet Péter: Vida Jenő és villája. OR-ZSE)

A budai villába családjával és stábjával azonnal berendezkedett Otto Winkelmann SS- rendőrtábornok (Obergruppenführer), aki Budapest ostroma előtt a villa összes vagyontárgyát (festményt, bútort, porcelánt, ezüstöt) munkaszolgálatosokkal összecsomagoltatta, és hajóval elindította Németország felé, de Bécsben a szállítmányt kipakolták. A képek egy része 1948-ban kalandos úton visszakerült. A leszármazottak erről nem tudtak, ők a képeket sikertelenül kerestették Németországban, pedig több közülük Magyarországon van. Például „Munkácsy Mozart halála és Elbeszélés című műve a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének részeként jelenleg a tanulmányi műtárgyraktárban található. Legutóbb 2007-ben szerepeltek kiállításon, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. Sajnos a festmények mellett függő táblák nem meséltek a képek mozgalmas történetéről. Pedig nem ártana, ha a látogatók tudnák, mi mindent köszönhetnek Vida Jenőnek.” (Forrás: Dunai Andrea: A Bérc utcai villa titkai. Műértő, 2016. szeptember).

A Révész–Kollár-építészpáros által tervezett Dózsa György úti kétemeletes, manzárdtetős villa a konzervatív késő szecessziót képviseli, ahol keveredik a neobarokk, a szecesszió, de egy kicsit az art deco is.  Az utcai homlokzatot két oszlop között feszülő, osztott üvegezésű hatalmas zárterkély uralja. A maszkokkal is díszített, ion és korinthoszi keveréknek tűnő oszlopfők fölött a neobarokk puttók mintegy a villa őrzői. A reprezentatív lépcsőház tekintélyt parancsol, a falak végig faburkolatúak és épek ma is. A kétkarú lépcsőt kísérő korlát art deco jellegű. A reprezentáció céljait szolgálta a földszint egykori két fogadóterme (ezek ma lakások). A Vida család az első emeleten lakott, a második emeleten már kiszolgáló helyiségeket helyeztek el. A magasföldszinti fogadóterekből széles, barokkos lépcsősor vezet a villa egykor szökőkúttal díszített kertjébe. 

Ma a kerületi védelem alatt álló villa soklakásos társasház, tetőterét is beépítették, lépcsőháza ugyanakkor megtartotta eredeti pompáját. Kertjére, az erőteljesen kiemelt alagsori funkciókra azonban ez már nem mondható el.