A historizáló és szecessziós építészetet egyaránt magas színvonalon művelő Schwarcz Jenő néhány másik bérháza a közelben, a Klauzál tér 9.-ben és a Klauzál utca 35.-ben látható, de a Wesselényi utca 18. alatti francia art nouveau-ra emlékeztető szecessziós sarokbérház is az ő tervezése. Ismertek bérházai Budán is, és ő tervezte a Budapesti Izraelita Hitközség Síp utcai székházának emeletráépítését 1927-ben. Szinte minden épületterve társával, Horváth Antallal (1870–?) közös munka. Több épületük fővárosi védelem alatt áll, vagy műemlék. Ugyanakkor szinte semmit nem tudni róla, 2018-ig még születése és halála pontos éve sem volt ismert.

A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék szerint 1928-ban még a Király utca 51.-ben lakott, az 1938-as szerint már nem. Valószínű, hogy ekkor már nem élt, mert miért költözött volna el a saját tervezésű hatalmas, 240 m²-es saroklakásából, feladva a tetőtéri műtermét is? 1931-ben vagy 1932-ben hunyhatott el, és feltehetően a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik írtuk róla még 2016-ban is. Azóta azonban megjelent Boros Géza művészettörténész Schwarcz Jenővel foglalkozó hiánypótló remek tanulmánya. Innen tudhatjuk, hogy a hosszú évtizedeken át oly sikeres építész élete utolsó éveiben szerényebb körülmények közé kényszerült. "1936-tól a Nagyatádi Szabó  – a mai Kertész – utca 35.-ben élt, ahol a megélhetés érdekében kénytelen volt albérlőt tartani. 1943 júniusában, 79 éves korában halt meg betegség következtében. A Kozma utcai zsidó temetőben temették el  feleségével és mostohafiával közös nyughelyre. Sírhelyét hiába keresnénk a temető nyilvántartásában, ugyanis nem Schwarcz Jenő volt az eredeti neve, Schwarcz Jónás Izrael néven anyakönyvezték. Haláláról sem a fővárosi képviselő testület – amelynek közel húsz évig volt tagja –, sem a a Magyar Mérnök- és Építészegylet nem emlékezett meg. Ekkor már sötét fellegek gyülekeztek Magyarország és a magyar zsidóság felett." – írja Boros Géza az Artmagazin 2018/1.számában megjelent tanulmányában.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 2018, második, javított kiadás, 104–105, 200., Boros Géza: Artmagazin 102, 16. évfolyam 2018/1. szám, 54–60.)