Ki gondolná, hogy Fodor Adolf Balzac (korábban Korall majd Légrády Károly) utcai, egész tömböt lezáró óriási, négyemeletes neobarokk bérháza annak idején – építési tilalom alatt álló területen – úgymond engedély nélkül épült fel.

„A Koráll uccánál a tilalom még inkább érződött, mert egészen a Pannónia uccáig tilos volt építeni, mégis megépítették az egyik legszebb bérpalotát, amely kinyúlik egészen a Pozsonyi útig.” – írta a korabeli sajtó.

Az építtető Fodor (Friedman) Adolf volt, aki még akkor vett területet Angyalföldön, a mai Újlipótbvárosban, amikor az még értéktelen mocsaras vidék volt. Végül ennek következtében meggazdagodott, többek között több újlipótvárosi bérház, köztük a Balzac utca 37–39. (eredetileg Korall utca 31–33.), csillaghegyi földterületek és egy siófoki villa tulajdonosa lett. A tekintélyes vagyont fia, Fodor Pál, a Nádor utcai Fabank igazgatója örökölte, aki nem sokkal a háború befejezése előtt egy Buchenwald melletti melléklágerben 51 évesen vesztette életét, éhen halt.

„A villát nagypapától örököltük. Ő, mint kifutófiú kezdte pályáját egy zöldségesnél, elemi iskolát végzett csupán. Takarékosan élt, élére rakta kevés pénzecskéjét. Szüleiről semmit nem tudok. Óbudán éltek, Friedmann Adolf ott született. Amikor összerakott egy kis pénzt, bement a Budapesti Polgármesteri Hivatalba, és megkérdezte, megvehetné-e azt a mocsaras területet, amelyik a Margitszigettel szemben terült el a pesti oldalon? Megvehette, bár a háta mögött kinevették, és bolondnak tartották. Apránként feltöltötte a területet, felparcellázta és eladta a telkeket, az így felszaporodott pénzt ugyanezen a módon forgatta tovább, addig, amíg lassanként megteremtette az Újlipótvárost. Később már öt-hatemeletes lakóházakat, üzlethelyiségekkel, garázsokkal épített. Adta-vette, sok-sok pénzre tett szert. …Újgazdag zsidók – kereskedők, értelmiségiek, művészek – vették ki a lakásokat, és húsz-harminc évig laktak ott egyfolytában. A háború és a vele járó zsidóüldözés kerékbe törte a legtöbb lakó sorsát.” (Részletek Fodor Adolf unokája, Fodor-Wieg Júlia visszaemlékezéséből: Az út szélén, Holokauszt-életek 1, Múlt és Jövő, 2004, 178. 132)