A fasori református templom és a Lövölde térre nyíló sarokbérház közé beékelődött Városligeti fasor 3. alatti villa oldalfalán – a fasorban sétálók szeme elől elrejtve – egy tábla a századfordulón indult új forradalmi művészeti ág, a mozgásművészet kiemelkedő képviselője, Szentpál (Striker) Olga (1895–1968) és művészettörténész férje, dr. Rabinovszky Máriusz (1895–1953) emlékét örökíti meg. A Ney Lipót (1832–1918) kőbánya tulajdonos számára 1896–97 során épült kétemeletes historizáló villát a húszas évek kezdetén Striker Gyula, építési vállalkozó, Szentpál Olga apja vette meg a család számára. 1927-ben a villa kertjében, külön épületet emelt lánya mozgásművészeti iskolája számára. Ez volt az első kifejezetten tánctanításra tervezett terem a fővárosban. Itt alakult meg a Szentpál Tánccsoport.
A házaspár lakása ismert baloldali művészek találkozóhelye volt. "A Striker család rokonságban állt a Polatsek–Polányiakkal... Az ágas-bogas családi rokonságba tartozott még többek között Szabó Ervin, Duczinska Ilona, Anna Seghers, Szondi Lipót és Kernstock Károly is. Szentpál Olga unokatestvére volt Striker Éva, Artur Koestler gyermekkori jó barátja, később szerelme: nagyrészt az ő Szovjetunió-beli beszámolója alapján írta meg a Sötétség délben-t." (Lőrinc László: Ég és föld között, 38.)
1949 után azonban a modern mozgásművészetet – mint annyi más modern művészeti törekvést – lehetetlenné tették. Ez egybeesett a Balettintézet indulásával. Az igazgató, Lőrinc György bátorságára utal, hogy a balerinák mellett mozgásművészeket is felvett tanárnak, köztük Szentpál Olgát is.
Szentpál Olgát férje, Rabinovszky Máriusz mellé temették el (Új köztemető: 33/1-1-124).
(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 2018, 143-144.)