Élete talán még Rejtő Jenőénél is kalandosabb. Apja, Lénárd Jenő, Eugen Isak Levyként született Krefeldben, anyja, Lővy Mór, a nagytétényi kastély és egy ezerholdas birtok tulajdonosának lánya volt. A család 1883-ban költözött Budapestre. Apja 1909-ben evangélikus hitre tért és felvette a Lénárd nevet. Lénárd Sándor, aki Bécsben orvosnak tanult, 1938-ban, az Anschluss után Olaszországba menekült, Rómában részt vett az ellenállásban. Ugyanekkor (1944-ben) öccsét Magyarországon munkaszolgálatosként a bori táborból elindított halálmenetben gyilkolták meg.
A háború után Rómát is otthagyta,1951-ben kivándorolt Brazíliába, ahol Donna Emma völgyében, a dzsungel közepén őslakos indiánokat gyógyított. Ott építette fel otthonát is, a fák lombjai közé rejtett „láthatatlan házat”. Erről szól egyik gyönyörű könyve a Völgy a világ végén, melyben többek között így ír: „Vannak, akiket valami a világ peremére vonz, vannak, akiket valami odavet. Van, aki szereti a tág teret, a csendet, az új távolságok, az új tájak megnyílásának lehetőségét. Mások csak kívül állnak, és csodálkoznak.” Innen, a világ végéről levelezett az egész világgal, itt írta könyveit, itt készítette fordításait. Világszerte sokan, így Angliában, de Magyarországon is, az általa latinra fordított Micimackóból (Winnie ille Pu) tanítják a latin nyelvet.
Temetésén kedvenc zeneszerzője, Bach H-moll miséje hangzott fel, és Donna Emma egész lakossága jelen volt. Ott, a maga ültette fenyők tövében nyugszik.
(Irodalom: Siklós Péter, Lénárd Sándor regényes életútja. http://inphoto.blog.hu/2011/11/11/siklos_peter_budapesttol_a_vilag_vegi_volgyig_lenard)