A Király utca 108. kapualjának két oldalán, a koszorúsor fölött egy-egy férfiportré domborműve tűnik fel. Székely Marcell a ház építtetője és tervezője, aki itt is élt ekkor családjával – medaillonba foglalva – saját fiainak portréját örökítette meg.

„»A kapu alatt öcsém és az én profilom domborműve ékeskedik. Hogy miért akart bennünket apám az utókor számára megörökíteni, az nem tudom.« E sorok a jobb kézre eső fiatalembertől [Székely Istvántól (Budapest, 1899 – Palm Springs, 1979)] származnak, akinek önéletrajza 1978-ban, 79 évesen jelent meg könyv alakban, és akinek édesapja a portrék formába öntésekor még nem sejthette, hogy e (…) gesztussal a filmtörténeti emlékezéshez is hozzájárul. A megörökített ifjúból 1930-ra befutott filmrendező lett Berlinben, egy évre rá pedig már Budapesten virágoztatja fel a hangosfilmet, nem utolsósorban pedig megrendezte a Hyppolit, a lakájt.” (Forrás: Magyar Narancs)

Székely István „1938-ban a fasizmus elől feleségével, Ágai Irén színésznővel az Egyesült Államokba emigrált. Produkciós vállalatot alapított, legemlékezetesebb amerikai munkája az antifasiszta nézeteket valló Szerelem parancsszóra és A Triffidek napja című fantasztikus történet. A filmek mellett a televíziós műfaj egyik úttörője is volt. 1974-ben itthon új felfogásban újraforgatta a Lila ákácot, magyarul írt memoárja Hypolittól a Lila ákácig címmel jelent meg.” (Forrás: MTVA)