A négyemeletes, téglaburkolatú, palota jellegű körúti sarokbérház első emeletén élt 1888–91. között – amíg a Magyar Királyi Operaház karnagya és igazgatója volt – a világ egyik legnagyobb zeneszerzője és karmestere, Gustav Mahler (1860–1911). Ez volt a budapesti operaház első fénykora.
„Lássa, ebben a kis lakásban töltöm, mint agglegény, azt a néhány órát, amennyi az egész napból számomra fennmarad.” Ezekkel a szavakkal mutatta be Teréz körúti otthonát egy riporternek Mahler, aki egy visszaemlékezés szerint 1889 tavaszán „művészek szűk köre részére kifejezetten a magyar ízlésnek megfelelő, igen bőséges estebédet adott, amely nagyon eleven hangulatban zajlott le”. (Forrás: LeGato)
Mahler „…Prágai és lipcsei tartózkodás után 1888-ban érkezett Budapestre, ahol az Operaház karnagya és igazgatója lett. Tízéves szerződést írt alá Beniczky intendánssal, és műsorpolitikájával, gondos szereplőválasztásával, megalkuvást nem tűrő művészi hozzáállásával megteremtette az Opera első »aranykorát«. Ő mutatta be Budapesten Richard Wagner Ring-tetralógiájának első két darabját és Pietro Mascagni Parasztbecsület című operáját is, mely a budapesti siker után (1890. december 26.) indult világhódító útjára. Itt mutatta be 1889-ben első szimfóniáját is. Amikor 1891-ben Zichy Géza gróf lett az Operaház intendánsa, Mahler hatáskörét megnyirbálták, az új intendáns támadta műsorválasztását és beleszólt művészeti kérdésekbe is, amit Mahler – aki egyébként sem volt simulékony alkat – nem tudott elfogadni, ezért szerződést bontott és távozott a magyar fővárosból.” (Forrás: Magyar Gustav Mahler Társaság). Mahler viszont még évekkel később is így nyilatkozott: ”A nagyvilág talán naggyá tett engem is, de én azt a kis magyar világot szerettem volna naggyá varázsolni.”
„Miért hagyott itt bennünket Mahler, nem tudni biztosan – írta Csáth Géza 1911-ben a Nyugatban megjelent nekrológban. – Annyi bizonyos, hogy nem rajta múlt, hogy nem maradt tovább itten. Az Opera felsőbbsége, melyet máig is jellemez, hogy méltatlan, közepes emberekért exponálja magát, nem tudta megbecsülni a nagy géniuszt, a nagy embert, akinek nincs párja, akit tehát minden áron meg kellett volna tartani.”
„Hogy Mahler hogyan élt Budapesten, arról nem sokat tudunk. Az Operához közel, a Teréz körút 7. számú házban lakott, de sokat kirándult a Margitszigetre és a budai hegyekbe, Aquincumba. Nemigen ápolt kapcsolatokat a magyar művészekkel, bár van tudomásunk arról, hogy több találkozón is részt vett, ahol többek között Alexander Bernát, Apponyi, Popper Dávid, Csiky Gergely, Mihalovich, Hubay Jenő volt jelen.” (Forrás: Figaro)
„Lássa, ebben a kis lakásban töltöm, mint agglegény, azt a néhány órát, amennyi az egész napból számomra fennmarad.” Ezekkel a szavakkal mutatta be Teréz körúti otthonát egy riporternek Mahler, aki egy visszaemlékezés szerint 1889 tavaszán „művészek szűk köre részére kifejezetten a magyar ízlésnek megfelelő, igen bőséges estebédet adott, amely nagyon eleven hangulatban zajlott le”. (Forrás: LeGato)
Mahler „…Prágai és lipcsei tartózkodás után 1888-ban érkezett Budapestre, ahol az Operaház karnagya és igazgatója lett. Tízéves szerződést írt alá Beniczky intendánssal, és műsorpolitikájával, gondos szereplőválasztásával, megalkuvást nem tűrő művészi hozzáállásával megteremtette az Opera első »aranykorát«. Ő mutatta be Budapesten Richard Wagner Ring-tetralógiájának első két darabját és Pietro Mascagni Parasztbecsület című operáját is, mely a budapesti siker után (1890. december 26.) indult világhódító útjára. Itt mutatta be 1889-ben első szimfóniáját is. Amikor 1891-ben Zichy Géza gróf lett az Operaház intendánsa, Mahler hatáskörét megnyirbálták, az új intendáns támadta műsorválasztását és beleszólt művészeti kérdésekbe is, amit Mahler – aki egyébként sem volt simulékony alkat – nem tudott elfogadni, ezért szerződést bontott és távozott a magyar fővárosból.” (Forrás: Magyar Gustav Mahler Társaság). Mahler viszont még évekkel később is így nyilatkozott: ”A nagyvilág talán naggyá tett engem is, de én azt a kis magyar világot szerettem volna naggyá varázsolni.”
„Miért hagyott itt bennünket Mahler, nem tudni biztosan – írta Csáth Géza 1911-ben a Nyugatban megjelent nekrológban. – Annyi bizonyos, hogy nem rajta múlt, hogy nem maradt tovább itten. Az Opera felsőbbsége, melyet máig is jellemez, hogy méltatlan, közepes emberekért exponálja magát, nem tudta megbecsülni a nagy géniuszt, a nagy embert, akinek nincs párja, akit tehát minden áron meg kellett volna tartani.”
„Hogy Mahler hogyan élt Budapesten, arról nem sokat tudunk. Az Operához közel, a Teréz körút 7. számú házban lakott, de sokat kirándult a Margitszigetre és a budai hegyekbe, Aquincumba. Nemigen ápolt kapcsolatokat a magyar művészekkel, bár van tudomásunk arról, hogy több találkozón is részt vett, ahol többek között Alexander Bernát, Apponyi, Popper Dávid, Csiky Gergely, Mihalovich, Hubay Jenő volt jelen.” (Forrás: Figaro)