Munkácsi (Munk) Bernát (Nagyvárad, 1860–Budapest, 1937), a híres nyelvész és nagy utazó, a nyelvrokonainknak tartott oroszországi ugor népek, a Káma vidéki votjákok/udmurtok és az Ural hegységen túl élő vogulok/manysik nyelvének, múltjának, hiedelemvilágának, költészetének kutatója négy évtizeden át ugyanazon a helyen, ebben a Körúthoz közeli Szondi utca 9. szám alatti tipikus pesti háromemeletes, körbezárt udvaros bérházban lakott.  

Méir Ávráhám Munk (1830–1907) gabonakereskedő és neves héber író fia 1881-ben magyarosította nevét Munkácsira. Kutatásait négy kötetben tette közzé. Emellett 1894–1910 között az Ethnográfia szerkesztője volt. 1900-ban Kúnos (Lusztig) Ignác (1860–1945) európai hírű turkológussal együtt elindította a Keleti Szemlét. A mélyen vallásos Munkácsi tudományos munkássága mellett közel negyven évig a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője is volt. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett, de egyetemi tanári kinevezést zsidóként nem kapott. „És ő, akit a mostoha körülmények nem juttattak katedrához, tanszék nélküli tanítómestere lett az urál-altáji nyelvtudomány hazai és külföldi művelőinek. A Keleti Szemle hasábjairól és egy kávéház törzsasztala mellől hirdette tanításait” – írta hetvenedik születésnapja alkalmából Kúnos Ignác.” (A magyarországi zsidóság képes története, Zsidók a tudományban, 147.).

A 77 évesen elhunyt nagy tudós a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (1B-22-1).