Spitz Hermann (Kisvárda, 1874 – Budapest, 1940) jómódú textilkereskedő volt. 1910-ben kiárusította belvárosi, Deák Ferenc utca 13. szám alatti selyem-, kelme-, csipke-, szalag- és női divatáruházát (Forrás: Egyenlőség, 1910. 06.19. 12. o.). és 1922-ben, második házassága évében megvette az Erzsébet körút 34. szám alatti bérházat, ahol az első emeleten ötven embert befogadó zsinagógát alapított. A ház egykori lakói, a Katz család emlékezete szerint a hátsó udvaron állították fel a szukkot sátrat. (Forrás: Csillagos házak) Spitz Hermann a bejárat egyik oldalán ruhaanyag-, a másik oldalán lakástextil üzletet nyitott, az 1927/28. évi Szombat Almanach címtára szerint pedig a selyemáruháza működött itt.

Sokirányú jótékonysági tevékenységeinek sora talán a Wesselényi utca 13.-ban 1914-ben indított Orthodox Népasztal alapításával kezdődött, melynek hosszú ideig igazgatója volt. A budapesti ortodox hitközségnek és a Chevra Kadisa választmányának is tagja lett, emellett az Országos Bikur Cholim vezetésének is. Az üzleti élettől 1934-ben visszavonulva kizárólag a felekezet ügyeinek és a jótékonyságnak élt. Még ugyanebben az évben, házában – mérsékelt bérért – tizenhét „munkaképtelen aggot” befogadó Szeretetotthon kialakítását tette lehetővé.

66 éves korában bekövetkezett halálakor az Orthodox Zsidó Újság (II. évf. 10–11.) nekrológja így emlékezett meg róla: „A megdicsőült, akit a gondviselés megáldott anyagi javakkal, saját épületében templomot tartott fenn, de házát egyébként is szentéllyé avatta szeretetház elhelyezése, szegények gondozása, rászoruló talmudtudósok segélyezése, szegénysorsú leányok kiházasítása által… A Szentföldön házat vásárolt, ahol szegény talmudtudósok ingyenes elhelyezést nyertek.”

A Gránátos utcai zsidó temetőben temették el. Temetése után az általa emelt templomban emlékeztek rá, ahol Hoffmann Simon, a zsinagóga rabbija mondta a gyászbeszédet.