A Holló utca 4. szám alatt a pesti izraelita hitközségtől bérelt első emeleti lakásban élt haláláig dr. Goldziher Ignác (1850–1921) világhírű orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja, harminc éven át a pesti hitközség titkára, dr. Kohn Sámuel történésszel szomszédságban és végig barátságban.  Emlékükre múzeum, kutatóhely, kiállítás nyílhatna, a Holló utca pedig adottságánál fogva a különböző kultúrák (iszlám, zsidó, román) utcájává is válhatott volna. Az utóbbi évtized folyamatai azonban más irányúak voltak. Az egykor arany- és ezüstműveseiről híres, mára teljesen átalakított Holló utcában szerencsére az egykori árvaházi épület műemlékként megmaradt. A két tudósról a kapu két oldalán gyönyörű szövegű emléktábla emlékezik meg.

Apja, Goldziher Adolf jómódú bőrkereskedő volt, de ősei aranyművesek lehettek a XVI. századi Hamburgban. Már tizenhat évesen arabot, törököt és fárszi nyelvet tanult, tanára Vámbéry Ármin volt. Az arab és a héber kultúrát, az iszlám társadalomtörténetet és vallásfilozófiát kutatta szenvedélyesen. Külföldön többször kínáltak fel katedrát számára, de mindig elhárította. „Az iszlám tudományának géniusza” – a zsidó származása miatt őt ért itthoni megaláztatások ellenére – megmaradt a magyar tudományos életben, és mindvégig itt maradt az aranyművesek utcájában, a zsidónegyedben. Könyvtárát a jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyta, amely indulásakor meghívta professzorául. Különleges értéket képvisel a fia jóvoltából a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében kutatható 13 ezer levele (a levelezés Goldziher korában a tudományos érintkezés egyik legfőbb formája volt).

Goldziher Ignác a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (2-1-8) feleségével, Mitter Laurával (1856–1925) és két fiával, a korán elhunyt Goldziher Miksa Adolffal (1880–1900) és matematikus fiával, Goldziher Károllyal (1881–1958) közös sírban.

(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 157–159., Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 69–70. és 98.)