Somossy (Singer) Károly (Győr, 1828 – Budapest, 1902), cirkusz-, orfeum- és varietéigazgató, „a budapesti éjjeli élet megteremtője”, aki a szabadságharc idején Klapka toborzótisztje volt, már öregkorában, 1901-ben – Nagymező utcai orfeumának bukása után – nyitotta meg a Király utca 71.-ben az új Somossy Orfeumot, ahol már ezt megelőzően is zenés szórakozóhely volt, az Éden Színház, majd a Rémi mulató.
Amikor Somossy – Singer Illés szegény falusi házaló fia – varietéigazgatásba kezdett, még úttörőnek számított Pesten. Ő hozta létre a műfajt, és közönségét is ő teremtette meg. Izgalmas vállalkozásai (köztük például 1896-ban, a mai Lágymányos helyét elfoglaló tó partján a hajóval megközelíthető egzotikus Konstantinápoly Budapesten (http://erdekesvilagunk blog.hu/2013/09/04/somossy_singer_karoly_regenyes_elettortenete), az óriási siker ellenére egy idő után mind kudarccal értek véget. Somossy Károly, akit Krúdy az élet királyának nevezett, végül teljesen tönkrement. Elszegényedve halt meg 1902-ben az Orfeummal szemben lévő, Nagymező utcai bérlakásában. A lapok így emlékeztek meg róla: „A főváros egyik legismertebb alakja volt. Nem afféle közönséges zengerájos. Ő maga volt legbőkezűbb gavallérja a mulatójának, s az is tette tönkre.”
(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 130–131.)
Amikor Somossy – Singer Illés szegény falusi házaló fia – varietéigazgatásba kezdett, még úttörőnek számított Pesten. Ő hozta létre a műfajt, és közönségét is ő teremtette meg. Izgalmas vállalkozásai (köztük például 1896-ban, a mai Lágymányos helyét elfoglaló tó partján a hajóval megközelíthető egzotikus Konstantinápoly Budapesten (http://erdekesvilagunk blog.hu/2013/09/04/somossy_singer_karoly_regenyes_elettortenete), az óriási siker ellenére egy idő után mind kudarccal értek véget. Somossy Károly, akit Krúdy az élet királyának nevezett, végül teljesen tönkrement. Elszegényedve halt meg 1902-ben az Orfeummal szemben lévő, Nagymező utcai bérlakásában. A lapok így emlékeztek meg róla: „A főváros egyik legismertebb alakja volt. Nem afféle közönséges zengerájos. Ő maga volt legbőkezűbb gavallérja a mulatójának, s az is tette tönkre.”
(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 130–131.)