Füst Milán (1888–1967), „a költők költője” az Erzsébet körúthoz és az Osvát utcához közel, a Hársfa utca 6.-ban, az akkor még csak egyemeletes kisvárosias házban, elszegényedett kispolgári zsidó családban született Fürst Milan Konstantin néven. Nyolcéves volt, amikor apja, Fürst Ignác hivatalnok meghalt, özvegy édesanyja, Weisz Jozefin nevelte fel.
Édesapja halála után költöztek el innen 1896-ban, a nem is nagyon távoli Dohány utca 63/B-be, ahol özvegy édesanyja az íves portálok egyike mögött trafikot nyithatott. A költő 1916-ig, közel húsz évig élt a háromemeletes, 1893-ban épült házban, a trafik mögötti, szűk udvarra néző sötét konyhában. A Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője, a szabadvers megteremtője itt írta első verseit és első színművét, a Boldogtalanokat.
Legnagyobb prózai műve, a Feleségem története 1942-ben jelent meg. A lélektani regény nagyságát akkor csak barátai, csodálói ismerték fel, 1957-ben azonban, amikor megjelent francia fordítása, világsiker lett. (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár) 1947-ben Kossuth-díjat kapott.
Nagy hatású mester volt, és az maradt a halála után is. Emlékét – a szülőházán elhelyezett emléktábla mellett – a felesége végrendelete alapján 1989-ben létrehozott Füst Milán Fordítói Alapítvány és a József körúti Füst Milán antikvárium őrzi. Budapest III. kerületében az egyik utca is az ő nevét viseli. Hamvait felesége hamvaival együtt a Farkasréti temetőben a 607-17. számú templomi fülke rejti.
(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 124–125.)