A Bajcsy-Zsilinszky út hatemeletes beépítésébe illeszkedő, nagyon fegyelmezettnek és belül szinte komornak tűnő nagyvárosias (mezzaninszint fölött ötemeletes) bérház tervezője Reiss Zoltán (1877–1945. június 26.) először az Iparművészeti Főiskolán fametszőnek tanult, de utána elvégezte a Műegyetemet is, ahol 1901-be végzett, majd  Morelli Gusztávnál és Schickedanz Albertnél is dolgozott. Azon kevesek közé tartozott, akik társ nélkül nyitottak építészeti irodát, és azok közé, akik önként jelentkeztek az I. világháború idején a hadseregbe. Igen sok budapesti bérházat tervezett (talán a legtöbbet a XIII. kerületben), számos villát (például Káldor Marcellét a XIV. ker. Ilka utca 55.-ben), az ő terve alapján épült fel a főváros egyik legismertebb épülete, a Corvin Áruház, de a magyarkanizsai (ma Szerbia) városháza is. 1915–16-ban, mint rokkant állományú népfölkelő mérnök Galíciában és Bukovinában utak, hidak és katonai erődök építésével foglalkozott. Súlyos beteg lett, de a hadsereget nem hagyta ott, felgyógyulása után 1918-as leszereléséig – mérnök főhadnagyként – a Budapesti Katonai Parancsnokság hadisír felügyelőségének referense volt. Már 1917-től törvény kötelezte a településeket az emlékezésre, hősi emlékek állítására.  Reiss Zoltán ekkor, 1917 novemberében tervezte az ideiglenes Hősök emlékművét a Rákosszentmihályi temetőben, melyről csak egy szerencsés véletlen kapcsán került elő fénykép (ahogy Reiss Zoltánról is katonaként), mivel helyén ma egy nagyobb emlékmű áll. (Forrás: A Nagy Háború írásban és képben blog)

Reiss Zoltán épületei a német jugendstilhez, annak klasszicizáló, szigorúbb áramlatához állnak közel. Az építész a korábbiakon több, a későbbieken egyre kevesebb díszítést alkalmazott. Művészi végzettsége alkalmassá tette arra, hogy a díszítőmotívumokat is maga tervezze, akár épületszobrászati-, akár díszműlakatos-, akár üvegmunkáról volt szó.