A Nyugati tér közvetlen közelében 1897-ben felépült, varázslatos homlokzatú és rejtélyes alaprajzú négyemeletes, háromudvaros szecessziós átjáróház a belvárosi környezetbe brutálisan beavatkozó felüljáró megépítéséig teljes szépségében bontakozhatott ki, városképileg jelentős helyzetű és meghatározó volt. A felüljáró az épület homlokzatát – ahogy a többi szomszédos épületét is – szinte kettévágja, nagyobb részét eltakarja, építészeti hatását lefokozza. Pedig igen fontos épületről van szó, hiszen a fővárosban a Lindenbaum-házak néven jobban ismert Izabella utca 94. és 96. alatti épületekkel együtt ez volt a legelső szecessziós homlokzatú ház, melynek építése egy-két évvel még Lechner Ödön szecessziós épületeit is megelőzte.

Az átjáróházat tervező Spiegel Frigyes (1866–1933) és Weinréb Fülöp (1863–?) 1895-ben nyitott közös irodát az Erzsébet körút 33.-ban. Együttműködésük néhány éve alatt sok bérházat terveztek, szinte kizárólag a pesti oldalon: a VI., VII., IX. és később a XIII. kerületben. Spiegel Frigyes elsősorban a tervezés kreatív részével, Weinréb Fülöp a szerkezettel foglalkozott. Spiegel nemcsak építész volt, de iparművész is. Művészi tehetsége, fantáziája sokféle tevékenységre inspirálta. A nemzetközi piacon is sikeres bútorokat tervezett, pesti mulatók berendezését készítette Márkus Gézával, Maison Moderne néven berendezési szalont nyitott a Károlyi Mihály utca 3–5.-ben (volt Király Bazár), majd 1912-ben a Váci utca 11/B félemeletén Dáma, asszonyi ékességek boltja néven. Meglepő módon babákat is tervezett, nem is akárkinek, például a híres babatervezőnek, Käthe Krusénak, filmdíszleteket Korda Sándornak és díszletet a Duna jegén 1914-ben rendezett jótékonysági bálhoz. Mindemellett a közéletben is szerepet játszott. Alapítója, majd 1914 és 1917 között elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, tagja a Szinyei Merse Társaságnak és a Fészek Klubnak, melynek varázslatos, keleties hangulatú kertjét is ő tervezte. Mint ahogy a legjobbak közül annyi művész és építész, ő is szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején az Irodalmi és Művészeti Szaktanácsban, valamint az Országos Lakásépítési Tanácsban is, ezért emigrálnia kellett. Nagyváradra költözött, ahogy Karinthy és Molnár Ferenc is, akikkel ott megalakították az emigránsok baráti társaságát. Így Nagyváradon ebből az időből több bérháza is áll. 1923-tól újra Budapesten élt, és tervezett még néhány villát, de már nem a szecesszió szellemében.

Spiegel Frigyest 1933-ban a Kozma utcai zsidó temetőben temették el (30B-4-28), ott, ahol Freund Vilmos mellett – még kezdő építészként – részt vett a halottasház tervezésében. Weinréb Fülöp esetében sem halálának évéről, sem sírjáról nincs információ.