A fővárosban épülő bérházak többségét – a Bajcsy-Zsilinszky út páratlan oldalán például az összes modern bérházat (5., 7., 15/A–B, 19/A, 19/B, 31., 65.) – az 1920-as végén, de különösen az 1930-as években már nem egyéni építtetők, hanem különböző társulások, alapítványok, nyugdíjintézetek építették. Többet közülük zsidó, illetve zsidó származású építész tervezett.

A Nyugati pályaudvar közelében, a Bajcsy-Zsilinszky út 65. szám alatt, az egykori London Szálló helyén 1938-ban épült mezzanin + ötemeletes „dekoratív modern” bérház is ezek közé tartozik. Tervezőpárosa számtalan városképet meghatározó modern épülettel gazdagította a fővárost, itt, a Bajcsy-Zsilinszky úton az ő tervezésükben épült a 19/B, vagy mögötte a Bajcsy-Zsilinszky köz 2. szám alatti. Itt is – ahogy ott – az erkélyek sokasága és a kovácsoltvas erkélyrácsok art decós jellege adja meg az épület sóskúti mészkővel burkolt, díszítetlen homlokzatának plasztikus, un. dekoratív megjelenését. Az erkélyek ugyanakkor szokatlanabbak, félkör alakúak, és mintegy a lakások kis méretét jelezve (szintenként egy garzonlakás, két egyszoba-hallos és egy kétszoba-hallos lakás) az átlagosnál kisebbek. A homlokzat leglátványosabb része a legfelső emelet ablakai fölött, a burkolatba süllyesztett félkörívekben párban megjelenő, egymás felé forduló női és férfi dombormű. A körív kisebb részleteknél is visszaköszön: a burkolatba süllyesztett taposórácson, a visszaugratott bejárat kézfogóján, az előtér mennyezeti világításában, vagy a kétkarú lépcső emeletenkénti előterének homorú ívében. A tágas, reprezentatív előcsarnok mennyezetig rózsaszínű ruskicai márvánnyal burkolt falainak köszönhetően varázslatosak a fények, a kő szinte tükörként viselkedik. A padló burkolata fehér márvány, a lépcső közepén a járófelület piros szőnyeg helyett divatos új anyagot, piros gumibetétet kapott.

Itt lakott Buttola Ede zeneszerző, Rejtő Jenő gyerekkori játszótársa (lásd a Rejtő Jenő utca 6. leírásánál) és felnőtt kori legjobb barátja. Gyakran voltak szerzőtársak, például együtt írtak operetteket, elsőként hármasban Nádassy Lászlóval (ő is gyerekkori barát) az Egy görbe éjszaka címűt, amelyet 1934-ben mutattak be nagy sikerrel. Buttola Ede nemcsak kiváló és befutott zeneszerző volt, de elismert rádióénekes, zongorista, szaxofon- és klarinétművész is. Dzsesszzenekara, a Jolly Boys külföldön is óriási sikereket aratott. (Forrás: Jazzkutatás)

1939 és 1944 között itt élt Lukács László költő (Szomolnokhuta, 1906 –  Bor, 1944), aki munkaszolgálatosként Borban halt meg. (Forrás: A Magyar Irodalom Története 1919-től napjainkig. VI. kötet. MEK). Írásait a Nyugat is közölte, fordított oroszból és németből (Lev Tolsztoj, Heine, Rilke). Életművének bibliográfiáját Vasvári István állította össze Nyolc magyar mártírköltő című kötetében (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1967. 53-64.) Emléktábláját a járókelők nem láthatják, az előtér falán helyezték el.

A jelentős pozíciójú, dekoratív modern építészetet képviselő bérház, melynek látványát sajnálatosan brutális módon kettévágja a Nyugati téri felüljáró, kerületi védelem alatt áll.