Basch Gyula
festőművész

A dűlőútból 1872-ben kiszabályozott Vörösmarty utca Andrássy útról induló szakaszán csupa két- vagy háromemeletes, nagyon szép, rusztikus architektúrájú, korai historizáló épület sorakozik. Később épült, második emelet fölé magasodó hatalmas műtermével, gyönyörű szobordíszeivel közülük is kiválik Basch Gyula (1851, Pest – 1928, Baden) festőművész Vörösmarty utca 34/a alatti, U alakú, városi palota jellegű neoreneszánsz lakóháza, mely épp a festő első műcsarnoki kiállításának évében készült el közel az Andrássy úthoz. A műterem hatalmas, osztott üvegezésű ablakai fölött, a reliefeken középen a festészet és a szobrászat allegorikus alakja, kétoldalt a szfinxek által közrefogott Festészet és Szobrászat felirat utal a műterem építőjének művészeti elkötelezettségére. Basch Gyula, a kor elismert életkép- és arcképfestője feltehetően itt élt 1895-ben felépült fasori villájának és műtermének (Városligeti fasor 29.) elkészüléséig. 

Talán nem volt véletlen, hogy Basch a villa tervezésére az 1894-ben a Műcsarnok terveit készítő építészt, Schickedanz Albertet kérte fel, hiszen  sikeres festőként 1884-től többször is kiállított a Műcsarnokban. Az első világháború után azonban nem festett többé, 1920-tól haláláig Badenben, a Lakatos szanatóriumban élt. Halála után a Vágó testvérek által tervezett (azóta lebontott) Nemzeti Szalonban volt nagyszabású emlékkiállítása. Jellegzetes portréi, zsáner- és bibliai tárgyú képei közül néhány a Nemzeti Galériában látható.