Városligeti fasor 12.
Wechselmann-villa, ma Ráth György Múzeum
építés éve:
1870–1871.
funkció:
nyaraló
kivitelező:
Wechselmann Ignác lovag építőmester, építési vállalkozó
építész:
Unger Emil
építtető:
Wechselmann Ignác lovag építőmester, építési vállalkozó
átépítés éve:
1901.
építész:
Györgyi Géza
építtető:
Ráth György
funkció:
lakóház

A Városligeti fasor 1870–83 közötti korszakát, amikor itt a telkek mélyére még csak nyaralók épültek, mára egyedül Wechselmann Ignác (1828, Porosz Szilézia, Nicolaj –1903, Budapest) építőmester és építési vállalkozó egykori neoreneszánsz nyaralója képviseli – átalakítva ugyan, és más funkcióval. Építtetője 1856-ban telepedett le Pesten, és egyetlen zsidóként nyert felvételt a pesti építő céhbe. Így történhetett, hogy saját nyaralójának, de például a Dohány utcai zsinagógának is kivitelezője lehetett. Külföldön szerzett tudását (Berlin, Bécs) Ybl Miklós is megbecsülte, legjelentősebb épületeinek (Egyetemi Könyvtár, Várkertbazár, Fővámház) építésvezetőjévé, kivitelezőjévé választotta. Wechselmann volt az első zsidó építtetők egyike itt a Fasorban, abban az időben övé volt az egyetlen emeletes nyaraló. A másik tornyai Schosberger Simon Vilmos (1797–1874) gyapjúkereskedő, földbirtokosé volt, aki nála korábban,1867-ben építette fel itt földszintes neoreneszánsz nyaralóját.


Wechselmann jelentős vagyonából feleségével, az építési vállalatai révén nagy vagyonra szert tett családból származó Neuschloss Zsófiával együtt egymillió négyszázezer korona összegű alapítványt hozott létre vak gyermekek részére építendő intézet létesítésére (eredetileg Wechselmann Vakok Tanintézete, ma Vakok Intézete) az akkor még a város szélének számító Mexikói út 60. alatt. Az adomány feltételéül szabta, hogy az intézetben felerészt zsidó, felerészt keresztény gyermekeket gondozzanak, és a tanárokat is ebben az arányban szerződtessék. Az alapítójáról elnevezett és az alapító halála után, 1905–08 között felépült intézet terveinek elkészítésével a kor egyik legnagyobb újító szellemű építészét, Lajta (Leitersdorfer) Bélát bízták meg. Végrendeletében kétmillió koronát hagyott tanítói segélyezésre is, ugyancsak azzal a feltétellel, hogy ebből zsidó és keresztény tanítók egyformán részesedjenek. Wechselmann Ignác a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik feleségével együtt (II. parcella, B-60-1). Fekete gránit mauzóleumuk alkotója Alpár Ignác.


A nyaraló tervezőjének sokáig magát az építtetőt tartották. Gábor Eszter művészettörténész, e villa történetének kutatója erről így ír: „A terveket az építtető szignálta, és az iratok is őt nevezik meg felelős építőmesterként. Az épület igényessége valószínűvé tette, hogy azt nem a tervezéssel nem foglalkozó építőmester, hanem valamely jelesebb tervező készítette. Formai elemzések alapján, és mivel az épület részlettervei az Ybl-hagyatékban találhatók, először azt feltételeztem, hogy a Wechselmann-nal szoros munkakapcsolatban álló Ybl Miklós lehetett a tervező. A további kutatások során azonban bebizonyosodni látszott, hogy a tervező Unger Emil volt, akinek szerepét már a kortárs Hevesi Lajos is megemlítette.”  (Forrás: Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800–1873), Hungaricana)


1901-ben a nyaralót állandó lakás céljára Ráth György kúriai bíró, neves műgyűjtő, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója vette meg. Az átalakítás terveit Györgyi Géza készítette, aki bár megtartott az egyemeletes épületen néhány eredeti építészeti elemet, például a földszint toszkán és az emelet ion fejezetű homlokzattagoló pilasztereit vagy az erőteljes kiülésű (triglifes és körtárcsás frízű) osztó- és főpárkányt, karakterét mégis teljesen megváltoztatta, belső tereit leegyszerűsítette. Gábor Eszter szerint a villát a két szintet átfogó hatalmas ívvel lezárt nyitott előcsarnoka tette egyedülállóvá (Gábor Eszter: Budapesti villák, Városháza Könyvkiadó, Budapest, 2001. 10. o.). Ennek befalazásával a nyaraló elvesztette nagyvonalú megjelenését, eredeti varázsát.


Az átépülés ellenére a kertben még ma is megcsodálható az a négy évszakot ábrázoló allegorikus szoborcsoport, mely még az eredeti nyaralóhoz készülhetett, hiszen az épülethez közelebb eső Nyár és Tél szoboralakja a korabeli Klösz-fotón jól látható. A szobrok készítőjének neve a kutatások ellenére ma még nem ismert, de talán a Wechselmann által kivitelezett épületek szobrászainak egyikéről lehet szó.


A neoreneszánsz nyaraló szecessziós villává alakítása után a kert szobrain és az említett homlokzati részleteken kívül a belső terekben is megmaradt egy kisebb, rejtettebb rész: az öntöttvas korláttal kísért melléklépcső és előtere (pilaszterek, baluszteres mellvéd, terrazzo padlóburkolat).


Az Iparművészeti Múzeumhoz tartozó egykori Wechselmann-villában, mely Ráth György Múzeumként a névadó kínai művészeti gyűjteményének adott helyet, és ahol a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiből gyakran rendeztek időszakos kiállításokat, újabban kiállítási tárgy nem található, termei – a Horti Pál által tervezett szecessziós bútorokkal berendezett ebédlőn kívül – üresen állnak. 2014-ben ürítették ki, amikor a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum az Iparművészeti Múzeumtól a Szépművészeti Múzeumhoz került. Ekkor a Ráth György Múzeum tárgyait átszállították a Kelet-ázsiai Múzeumba.


Az eredetileg neoreneszánsz, de átalakított villa kerti szobraival együtt műemléki védelem alatt áll.