A Belső-Terézváros sűrű beépítésű részére jellemző kisméretű telkeken gyakran épültek egy-egy család otthonául ún. városi paloták. A dr. Rott Jakab ügyvéd számára U alakban épült kétemeletes ház is ilyen. Udvarából az Ó utca 4. alatti, ugyancsak U alakban épült és eredetileg szintén kétemeletes városi palota kovácsoltvas kerítéssel elválasztott udvarába pár lépcsőfokkal átjáró vezetett. A két egymásba nyíló udvar – a kis telekméretek és az Ó utcai, utólagos emeletráépítéssel megmagasított épület ellenére – tágas, oázis érzetét kelti. Ezt a hatást a két telek határán burjánzó növényzet is erősíti.

A kisvárosias neobarokk lakóház azért érdekes, mert Kármán Géza Aladár (1871–1939) és Ullmann Gyula (1872–1926) kezdeti, első korszakát képviseli. A később a bécsi szecessziót követő, jelentős épületeket tervező építészpáros idővel a magyar zsidó gazdasági és szellemi elit kedvelt építészeivé vált, de ekkor még pár évig saját útját keresve kísérletezett. 

Ez a nagyon hangulatos lakóház is többféle stílus keveredését mutatja. A gazdagon díszített zárterkélyekkel tagolt neobarokk homlokzat és az előtér gyönyörű neogót hálóboltozata ellentéteként az udvari homlokzatok egyszerűbbek, ott és a lépcsőházban a kovácsoltvas korlátok sem barokkosak, hanem inkább geometrizálók. A lodzsás jellegű függőfolyosóval szegélyezett keramit burkolatú udvar egyik oldalszárnyát a főlépcső, a másikat a melléklépcső középkori várra emlékeztető, csigalépcsőt rejtő tornya zárja le.

A ház 1911-ben elhunyt építtetőjéről nem sok tudható, eddig csak annyi, hogy a Sas utca 7.-ből költözött ide. Halála után özvegye lett a tulajdonos, és az 1933-as címjegyzék szerint ő is maradt, de a II. világháború előtt és alatt a ház már az 1922-től itt lakó dr. Szöllőssy Lajosé, aki állítólag Horthy kormányzó orvosa volt.