Az utca talán legérdekesebb és legszebb, mára lepusztult homlokzatú lakóházának építtetője dr. Weisz Jakab volt, elismert orvos, a Terézvárosi orvos társaság elnöke. Írásai megjelentek az 1889-es Orvosi szakirodalom Sebészet rovatában. Érdemeiért 1905-ben királyi tanácsosi címet kapott.

A kétemeletes, kétudvaros, német jugendstilt idéző szecessziós házat a kor egyik legjelentősebb építészpárosa, Révész Sámuel és Kollár Lajos tervezte. (Az 1900-tól az első világháború végéig együtt dolgozó két építész több mint 150 közös alkotása közül itt a közelben, a Lovag utca 20.-ban is található egy gyönyörű, háromemeletes szecessziós bérház, melynek homlokzatán és belső függőfolyosóján menóramotívum fedezhető fel). 

Szomorú látni, hogy mivé vált ez a különleges épület. Mintha bombatámadás érte volna: hiányzik az eredeti homlokzati terven látható legfelső szint, az aszimmetrikusan megoldott érdekes tetőzet és az osztott üvegezésű, hatalmas ablakokkal megnyitott műterem. Helyükre jelentéktelen új emelet épült.

A ház egy részét ábrázoló archív kép szerint a földszinten Krausz S. Ármin fűszer- és gyarmatáru nagy- és kiskereskedése működött. A kapubejárat felett széttárt karú női alakot ábrázoló, gyönyörű szecessziós sgraffito volt, maradványai nehezen, de még kivehetők a homlokzaton. Fent, a második emeleti ablakok fölött a homlokzat teljes hosszában ugyancsak sgraffito volt harcias férfialakokkal, mára szintén csak nyomai láthatók. A felújított geometrizáló kovácsoltvas kapu azonban nem változott, ahogy a fölötte aszimmetrikusan elhelyezkedő, gótikus lovagvárra emlékeztető zárterkély alsó része és a magasföldszinti ablakokat kísérő merkur fejek sem (bár az egyik komoly fejlövést kapott). 

Ahogy annyi terézvárosi ház, ez is csillagos ház volt. Ma a még mindig golyónyomokat viselő, lepusztult homlokzatú, mégis értékes épület kerületi védelem alatt áll.