A Városligeti fasorban nemcsak a Vidor Emil által tervezett villák, de a többi villa nagy része is jelentős zsidó család otthona volt, például a Városligeti fasor 35/A is. A húszas évekre jellemző neobarokk stílusú magasföldszintes luxusvillát feltehetően Weisz Samu és neje építtette. Már a 20-as években vagy a 30-as évek elején kerülhetett Ádám Lajos (Tergenye, Hont megye, 1879–Budapest, 1946) sebészprofesszor (korábban Auspitz Ármin), a budapesti  Orvostudományi Egyetem rektora, a Nemzetközi Sebésztársaság vezetőségi tagja tulajdonába. Nevéhez fűződik az első helyi érzéstelenítésű operáció 1914-ben, amit élete végéig fejleszt, tanít, terjeszt. A szegény vidéki zsidó családból származó nemzetközi hírű sebészhez a leghíresebb amerikai kollégák jöttek, hogy az általa kifejlesztett helyi érzéstelenítéssel végzett operációkat tanulmányozzák. 1919-ben főorvosnak, 1926-ban nyilvános egyetemi tanárnak és a III. számú Sebészeti Klinika vezetőjének nevezték ki. Ettől kezdve származása miatt, annak ellenére, hogy kikeresztelkedett, rengeteg támadás érte. Ugyanakkor – talán orvosi hírnevének, vagy talán felesége gróf Nakó Erzsébetnek (1944-ben Raoul Wallenberg svéd diplomata titkárnője) köszönhetően, Károlyi Széchenyi Ilona – arisztokrata portré festőnő – Albert Einstein, Tisza István, Habsburg Albrecht főherceg vagy Lord Rotheimer portréja mellett, Ádám Lajosét is megfestette. 1938-ban Amerikában önálló sebészeti osztály vezetését ajánlották fel számára. Ő a meghurcolások ellenére itthon maradt (Forrás: Ádám Villa). A Kerepesi úri temetőben nyugszik.

A kert mélyén álló, az előkert felé íves zárterkéllyel, a hátsó kert felé terasszal felnyíló magasföldszintes villa – eltérően a fasori villák többségétől – kívül-belül neobarokk stílusú. A kör alakú előtérből nyíló tágas termek kialakítása, összes részlete főúri paloták pompájával vetekszik. Az intarziás ajtóktól a lakatosmunkákig itt minden egyedi iparművészeti alkotás.

A villa előtti kertben a Liget fáival egyidős platán – és az átalakított MÉMOSZ-székháztól áthozott építőmunkás szobra áll. A hátsó kert, ahonnan régebben a Damjanich utca felé átjáró vezetett, ma lezárt betonfelületű autóparkoló. A villa az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségéé. Elegáns termeiben a helyhez méltóan fogadásokat tartanak. Ezt megelőzően nyomda működött itt, előtte pedig a Munkásőrségé volt az épület. Ennek nyoma, a vastolóajtókkal záruló egykori fegyverraktárak, a tökéletes ácsszerkezetét őrző tetőtérben ma is látható.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 142.)