A Benczúr utcai bérház és gyár építtetője Buchwald Sándor (Kurima, ma Szlovákia, akkor Sáros vármegye, 1837 – Budapest, 1919) neves és igen tehetős vasbútorgyáros volt. Kis felvidéki faluban született, ahol a XIX. század végén a lakosság közel huszonöt százaléka zsidó volt. Az ortodox hitközséget minden valószínűség szerint Lengyelországból bevándorolt zsidók alapították. Apja Zusskind Buchwald, anyja Regina Buchwald volt. Ő feleségével, Johanna Buchwalddal kilenc gyereket nevelt fel.
Budapestre kerülve állítólag először cigánykovácsokkal alapított műhelyt. Hamarosan ebből fejlődött ki a monarchia legnagyobb vasbútorgyára az egykori VI. kerületi, ma XIII. kerületi Botond utcában. Raktára és bemutatóterme az Andrássy út 4.-ben és a Nagy János utca 1.-ben (ma ez a Benczúr utca 5.) volt. Buchwald a millenniumi világkiállításon már külön pavilonban mutatta be termékeit, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig óriási sikert aratott aranyéremmel jutalmazott vasvázas székeivel. Gyártmányai sok helyre eljutottak, például a lillafüredi Palotaszálló kerti bútorait is Buchwald Sándor szállította.
Hírnevét azonban nem pusztán ennek, hanem az ún. „Buchwald-székeknek” köszönhette. 1890-ben a fővárosnál pályázat útján, havi 5 koronáért hosszú időre jogot szerzett saját gyártású kerti székeinek elhelyezésére a Városligetben, az Erzsébet téren és a Ferencz József rakparton (a Duna-korzón), melyek használatáért pénzt kérhetett, előbb 5, később 3 krajcárt. A híres Buchwald-székek népszerűek voltak, később már négy-öt sorban álltak például a Duna-korzón. A jegyeket idős asszonyok, az ún. „Buchwald-nénik” árulták. „A nénikék ingyen ülnek egyikben-másikban, amolyan nyugdíjas teremőrök, s figyelik, ki nem váltotta meg a jegyét. Élő parkolóórák. És olcsó a munkáltatásuk a tulajdonosnak. Igaz, ifjabb pénztelenek könnyen kijátsszák őket: „…olyan szokásunk volt – írja …Szép Ernő –, leültünk a karosszékbe, s ha jött a Buchwald nénike a jeggyel, eliszkoltunk. Azután megint leültünk, és megint megléptünk… Az azután mindig lesett minket, mennyit kellett szegénynek mérgelődnie.” (Forrás: Buza Péter: Korzó a partokon. Beszélő Online).
Kizárólagos engedélyét a főváros komoly ellenérvek ellenére többször is meghosszabbította. Végül a Tanácsköztársaság idején a székek használatát ingyenessé tették. Ez később sem változott meg, a székek ott maradtak, de nagy részük a második világháborúban megsemmisült. A 2000-es évek elején eredeti rajzok és képek alapján újragyártották őket, így a Duna-korzón ismét a jellegzetes Buchwald-székeken lehet üldögélni.
A Benczúr utcai háromemeletes, U alakban épült ház, mely egy önálló, a telek mélyére hosszan benyúló bútorműhellyel is kiegészült (később konflis, istálló és kovácsműhely lett, majd Buchwald Sándor halála után, a 20-as években a városi ún. szürke taxisok bérelték) illeszkedik ugyan az utcaképbe, egyszerűségével, függőfolyosós udvarával, gyári-raktározó funkciójával mégis kirí az utca előkelő villái, palotái közül.
A bérházat és gyárat Novák Ferenc (? – 1903) építész tervezte és kivitelezte. Nevéhez igen sok nagyon igényes budapesti épület fűződik, a Körúton is több bérháza áll (például az Erzsébet körút 25–27.), mégis nagyon keveset tudunk róla. Pedig van egy nagyon érdekes terve is: a kábelvasút a Gellért- és a Nap-hegy között.
1871-ben országos tervpályázatot hirdettek a Gellért-hegyen kialakítandó Nemzeti Pantheon megtervezésére. Ehhez kapcsolódva 1872-ben Novák Ferenc egy a Duna-partról induló „fogaskerekű sodronypályán közlekedő villamost”, siklót képzelt el a Gellért-hegyre, a Citadella helyére pedig egy kilátóval kombinált világítótornyot. A korabeli Vasárnapi Újság az építész tervéről így számolt be: „A hegy alján lévő Döbrentey-utczában létesítendő villamos állomásról az utat három perc alatt meg lehetne tenni. A felső állomás tőszomszédságában nagyszerű, díszes vendéglő emeltetnék, tágas éttermekkel és nyitott verandával. E mellett egy mindenfelé nyílt torony, honnan a főváros vidékére a legszebb kilátás élvezhető. (...) A rajzon egy hatalmas torony alakú építményt látunk, melynek tetejéről egy óriási nagyságú szobor éjjel villamos világítást árasztana a hegyre. A villamos sodronypálya közepén egy ódon-szerű toronyrom a vonal egyformaságát szakítaná félbe, s az ott létesítendő megálló körüli helyet szintén kies ligetté lehetne átalakítani. (…) Miután sok utast a meredek hegyoldalon fel- és lehaladásnál való különös érzés kellemetlenül érinti, olyanok számára a vonat középső kocsiját oldal-ablakok nélkül akarja berendezni, ellenben egy a kocsi plafondján alkalmazandó camera obscura a táj képét feltüntetné az utasok előtt álló asztal lapján.” (Forrás: Falanszter blog)
A Közmunkatanács végül 1873-ban sokkal szerényebb megoldást fogadott el, 12 ezer forintért háromszázezer facsemetével ültettette be a kopár sziklát, 1885-ben pedig a Kerepesi temetőt – köztemető jellegét megszüntetve – Nemzeti Pantheonná nyilvánították.
Novák Ferencet több évtizeddel később is foglalkoztatta a Gellért-hegy. Miller Ede Vince építésszel 1891-ben egy új sikló tervét dolgozta ki. Ez a sikló nem gőzzel, hanem vízsúllyal működött volna, de ahogy az előző terv, úgy ez sem valósult meg.
Buchwald Sándort és családtagjait a Kozma utcai temető bal oldali, 23. számú falsírboltjába temették. Bár a temetőben nagyon sok Novák nyugszik, a feltehetően 1903-ban elhunyt, nagy álmokat kergető Novák Ferenc építész sírjáról nincs információ.
A többségében zsidók által lakott bérház 1944-ben csillagos ház lett. 1945-től a deportált, megölt vagy külföldre távozott zsidók üressé vált lakásaiba, ahogy ezen a környéken szokás lett, szovjet tiszti családokat költöztettek.