Az utca páratlan oldalán sorakozó magánpaloták és a páros oldali villák többségét itt zsidó vagy zsidó származású családok építtették, a tulajdonosok közt feltűnően sok a bankár. A legjelentősebb és leggazdagabb építtető Lánczy (Lazarsfeld Leon Rafael) Leó (Pest, 1852 – Budapest, 1921) volt.
Apja, Lazarsfeld Wolf pesti terménykereskedő 1861-ben magyarosította nevét Lánczyra, fiát már születésekor, 1852-ben reformátusnak kereszteltette. Lánczy Leó nagyon fiatalon lett banki vezérigazgató, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, holott be sem fejezte kereskedelmi akadémiai tanulmányait. Különleges képességű közgazdász, pénzügyi tehetség volt.
Varga László történész szerint Lánczy a „nagyburzsoázia nagy nemzedékének” hét legkimagaslóbb tagja közé tartozott, ahová rajta kívül Hatvany Deutsch Sándor és unokaöccse, Hatvany Deutsch József, Kornfeld Zsigmond, Ullmann Adolf, Weisz Manfréd és Fellner Henrik.
„Lánczy Leó, a kor egyik legkiemelkedőbb pénzügyi szakembere új stílusú modern üzletpolitikájával az addig konzervatív keretek között működő Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tevékenységi körét jelentősen kibővítette és nemzetközi hatókörű pénzintézetté fejlesztette. Megteremtette a bank fővárosi és vidéki fiókhálózatát, szoros és jövedelmező kapcsolatokat alakított ki a nyugat-európai és a balkáni pénzpiacokkal. Lánczy két évtizedes igazgatói működése alatt…finanszírozta a budapesti telefonhálózat megteremtését, támogatta a Vígszínház felépítését, komoly pénzügyi szerepet vállalt a Budapesti Városi Villamos Vasút és a Magyar Helyiérdekű Vasutak kiépítésében” – áll A Magyarországi zsidóság képes története című kötet A Bankvilágban fejezetében (127. oldal). Érdemeiért 1893-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választotta. Több éven át országgyűlési képviselő, majd udvari tanácsos, 1905-től főrendiházi tag. Az I. világháború alatt Heinrich Ferenccel a hadigazdálkodás megszervezője. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (19/1-1-2), sírkövét Telcs Ede szobrász tervezte.1921-ben bekövetkezett halála után azonban – mivel a családban senki nem folytatta a bankszakmát – a Lánczy-vagyon szinte teljesen megsemmisült.
A Benczúr utca és Bajza utca sarkán 1898-ban felépített magánpalota azonban ma is ott áll, és mint az utca palotái és villái között is a legjelentősebb, műemlék. Úgy tűnik, a vagyon elvesztése ellenére a magánpalota a családé maradt. Özv. Lánczy Leóné sz. Lustig Janka magánzó például 1928-ban is itt lakott, 1934-ben belső átalakításokat is végeztetett.
A kétemeletes, manzárdtetős, rusztikus architektúrájú kései historizáló palota a Benczúr utca felé zártsorú, a Bajza utca felől azonban előkertben áll, és hatalmas kert tartozik hozzá, ahová a nagy földszinti teraszról reprezentatív lépcsősor vezet, az emeletek pedig kiugró íves loggiás erkélyekkel nyílnak felé. Rendkívül elegáns és egyben harmonikus az alaprajzi elrendezés, a palota belső terei ovális díszlépcsőház köré szerveződnek. Benczúr utca felőli, egymásba nyíló reprezentatív termeit állítólag ma is stukkódísz, festett-faragott mennyezetek, az első emeleti dísztermet pedig Lotz Károly ovális falképei díszítik.
Az egykori Lánczy-palota reprezentatív jellegét kihasználva sokáig kínai követség volt. Ma is a kínaiaké, és reprezentatív funkciót tölt be: kínai követségi rezidencia.