A páratlan oldalon sorakozó magánpaloták és a páros oldali villák többségét a Benczúr utcában zsidó vagy zsidó származású családok építtették, a tulajdonosok közt feltűnően sok a bankár. A legjelentősebb és leggazdagabb építtető Lánczy (Lazarsfeld Leon Rafael) Leó (Pest, 1852 – Budapest, 1921) volt. Varga László történész szerint Lánczy a „nagyburzsoázia nagy nemzedékének” hét legkimagaslóbb tagja közé tartozott, ahová rajta kívül Hatvany Deutsch Sándor és unokaöccse, Hatvany Deutsch József, Kornfeld Zsigmond, Ullmann Adolf, Weisz Manfréd és Fellner Henrik.
Apja, Lazarsfeld Wolf pesti terménykereskedő 1861-ben magyarosította nevét Lánczyra, fiát már születésekor, 1852-ben reformátusnak kereszteltette. Lánczy Leó nagyon fiatalon lett banki vezérigazgató, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, holott be sem fejezte kereskedelmi akadémiai tanulmányait. Különleges képességű közgazdász, pénzügyi tehetség volt.
„Lánczy Leó, a kor egyik legkiemelkedőbb pénzügyi szakembere új stílusú modern üzletpolitikájával az addig konzervatív keretek között működő Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tevékenységi körét jelentősen kibővítette és nemzetközi hatókörű pénzintézetté fejlesztette. Megteremtette a bank fővárosi és vidéki fiókhálózatát, szoros és jövedelmező kapcsolatokat alakított ki a nyugat-európai és a balkáni pénzpiacokkal. Lánczy két évtizedes igazgatói működése alatt (...) finanszírozta a budapesti telefonhálózat megteremtését, támogatta a Vígszínház felépítését, komoly pénzügyi szerepet vállalt a Budapesti Városi Villamos Vasút és a Magyar Helyiérdekű Vasutak kiépítésében” – áll A Magyarországi zsidóság képes története című kötet A Bankvilágban fejezetében (127. oldal). Érdemeiért 1893-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választotta. Több éven át országgyűlési képviselő, majd udvari tanácsos, 1905-től főrendiházi tag. Az I. világháború alatt Heinrich Ferenccel a hadigazdálkodás megszervezője.
Sírja a Kerepesi úti temetőben található (19/1-1-2), sírkövét Telcs Ede szobrász tervezte. 1921-ben bekövetkezett halála után azonban – mivel a családban senki nem folytatta a bankszakmát – a Lánczy-vagyon szinte teljesen megsemmisült.
Apja, Lazarsfeld Wolf pesti terménykereskedő 1861-ben magyarosította nevét Lánczyra, fiát már születésekor, 1852-ben reformátusnak kereszteltette. Lánczy Leó nagyon fiatalon lett banki vezérigazgató, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, holott be sem fejezte kereskedelmi akadémiai tanulmányait. Különleges képességű közgazdász, pénzügyi tehetség volt.
„Lánczy Leó, a kor egyik legkiemelkedőbb pénzügyi szakembere új stílusú modern üzletpolitikájával az addig konzervatív keretek között működő Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tevékenységi körét jelentősen kibővítette és nemzetközi hatókörű pénzintézetté fejlesztette. Megteremtette a bank fővárosi és vidéki fiókhálózatát, szoros és jövedelmező kapcsolatokat alakított ki a nyugat-európai és a balkáni pénzpiacokkal. Lánczy két évtizedes igazgatói működése alatt (...) finanszírozta a budapesti telefonhálózat megteremtését, támogatta a Vígszínház felépítését, komoly pénzügyi szerepet vállalt a Budapesti Városi Villamos Vasút és a Magyar Helyiérdekű Vasutak kiépítésében” – áll A Magyarországi zsidóság képes története című kötet A Bankvilágban fejezetében (127. oldal). Érdemeiért 1893-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választotta. Több éven át országgyűlési képviselő, majd udvari tanácsos, 1905-től főrendiházi tag. Az I. világháború alatt Heinrich Ferenccel a hadigazdálkodás megszervezője.
Sírja a Kerepesi úti temetőben található (19/1-1-2), sírkövét Telcs Ede szobrász tervezte. 1921-ben bekövetkezett halála után azonban – mivel a családban senki nem folytatta a bankszakmát – a Lánczy-vagyon szinte teljesen megsemmisült.