Bischitz Dávidné sz. Fischer Johanna
a Pesti Izraelita Nőegylet elnöke
Az utca lakóházaitól külső megjelenésében nagymértékben különböző épület hatalmas, áttört kovácsoltvas kapuján belépve az előtér jobb oldalán lévő falfülkében egy „Bischitz Dávidné, 1889.” feliratú vörösmárvány talapzat látható. A róla eltűnt mellszobor (Róna József, 1889) a Zsidó Múzeum padlásán nem is olyan régen került elő, így akár vissza is állítható.

Fischer Johanna (Tata, 1829 – Budapest, 1898) édesapja Fischer Mór gyáros volt, a herendi porcelángyár alapítója. Fiútestvérei részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban, ő a harcok sebesültjeit ápolta. Később, gazdag kereskedő feleségeként az egész életét a jótékonykodás határozta meg.
1866-ban az ő kezdeményezésére, Meisel Farkas Alajos főrabbi segítségével alakult meg a Pesti Izraelita Nőegylet Magyarországon elsőként, így mintaként szolgált a katolikus és református felekezet számára is. A nőegyletnek 1873-tól haláláig ő volt az elnöke. 1867-ben személyes áldozatvállalással hozta létre a zsidó leányárvaházat, és 1870-ben közreműködött a zsidó népkonyha felállításában, mely felekezeti különbség nélkül adott ételt mindenkinek. 1878-ban, a boszniai háború idején újra sebesülteket ápolt. Ferenc József ezért koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A Bischitz család 1895-ben, többek között az ő érdemei elismeréséül kapott nemesi címet. A tiszaeszlári vérvád idején anyagilag segítette a perbe fogottakat. A Szegény Gyermekkert Egylet megalakulását és működését a párizsi Hirsch Mór báró és az ő bőkezű anyagi támogatása tette lehetővé. Mellszobra a halála utáni évben hálából, tiszteletadásként került az épület előterébe.

Jótékonykodása olyan sokrétű és olyan jelentős volt, hogy az egykorú Egyenlőség tudósítása szerint utolsó útjára „szinte beláthatatlan tömeg” kísérte el. Halálakor Jókai Mór az emberiség jótevőjeként emlékezett meg róla. A gyászszertartást Dr. Kohn Sándor főrabbi tartotta. Halotti maszkját a kor neves szobrásza, Telcs Ede készítette el. A kerület szociális intézménye ma az ő nevét viseli.

A századforduló asszimilációs törekvései a Bischitz családot is megérintették. A XVIII. században még Prágából menekült, Sárbogárdon megtelepült Bischitz Salamon rabbi leszármazottai a nevüket 1906-ban Hevesyre változtatták. A családban eddig is, de Hevesy néven is igen sok jelentős személyiség: mérnök, diplomata-államférfi, történész akadt, a legjelentősebb közöttük mégis Bischitz Dávidné egyik unokája, Hevesy György (1885–1966), aki 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 52-53.)