A Király utca 51. szám alatti ötemeletes szecessziós bérház tetőterének neves lakója, Kis Pál (Budapest, 1890 – Buchenwald, 1945. január) fotográfus 1920-tól 1944-ig, amíg el nem vitték munkaszolgálatra majd Buchenwaldba, a tetőtérben kialakított "napfényműterem"-ben dolgozott és a mellette lévő lakásban élt családjával. Hatgyerekes zsidó család negyedik gyermekeként született, apja Kis (Klein) Sámuel borkereskedő volt. Testvérei közül még ketten is a fényképész szakmát választották és fotószaküzletet nyitottak az Erzsébet körút 16.-ban.
Lánya, a ma Izraelben élő Shoshanna Shofrony így emlékezett meg róla: „Apám portréfotózást tanult, értett gyerekek fényképezéséhez is, amihez sok türelem kell, és jó kapcsolat a gyerekekkel. Önállóságra törekedett: stúdiót építtetett egy ötemeletes ház tetőterében. A mennyezet és az egyik fal teljes egészében üvegből készült, mert akkoriban úgy vélték, hogy a természetes fény jobb megvilágítást ad, mint a reflektorok vakító fénye. A stúdió szép és tágas volt, a kor legmodernebb fényképezőgépeivel felszerelve, a várószobában kényelmes fotelek […] és persze sok játék a fényképezkedni jövő gyerekek számára. A kliensek [apámnak] nemcsak művészi felvételeit élvezték, hanem barátságos modorát és a kellemes légkört is.”
Schmal Alexandra, a Király utcai ház és Kis Pál életének kutatója így ír a Magvetőnél 2017-ben Csillaggal nem jó járni most, Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október-december) címen kiadott naplójának ismertetésében: „Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik.”
Kis Pál és felesége, Klein Ilona emlékére (akinek a sorsa a mai napig ismeretlen) Izraelben élő lányuk és unokájuk 2015 nyarán az épület elé két botlatókövet helyeztetett el. A botlatókő (Stolperstein) kockakőre rögzített réz emléktábla. Günter Demnig német szobrászművész minden egyes táblába egy-egy holokauszt áldozat nevét, születési évszámát, halálának körülményét és idejét vési és személyesen helyezi el. (Az eseményről Jávor István dokumentumfilmet készített, ami a weboldalon megtekinthető).
Kis Pál emléke azonban nemcsak itt él tovább. Az 1920-as évektől az Erzsébet körút 51. első emeleti 3. számú lakásában Ipartestület működött, a háború előtti években a fényképészeké. 1949-ben az Ipartestület nagytermének falára márványtáblát helyeztek el negyvenhárom a holokausztnak áldozatul esett fényképész nevével. Köztük van Kis Pál fotográfusé is.
Lánya, a ma Izraelben élő Shoshanna Shofrony így emlékezett meg róla: „Apám portréfotózást tanult, értett gyerekek fényképezéséhez is, amihez sok türelem kell, és jó kapcsolat a gyerekekkel. Önállóságra törekedett: stúdiót építtetett egy ötemeletes ház tetőterében. A mennyezet és az egyik fal teljes egészében üvegből készült, mert akkoriban úgy vélték, hogy a természetes fény jobb megvilágítást ad, mint a reflektorok vakító fénye. A stúdió szép és tágas volt, a kor legmodernebb fényképezőgépeivel felszerelve, a várószobában kényelmes fotelek […] és persze sok játék a fényképezkedni jövő gyerekek számára. A kliensek [apámnak] nemcsak művészi felvételeit élvezték, hanem barátságos modorát és a kellemes légkört is.”
Schmal Alexandra, a Király utcai ház és Kis Pál életének kutatója így ír a Magvetőnél 2017-ben Csillaggal nem jó járni most, Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október-december) címen kiadott naplójának ismertetésében: „Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik.”
Kis Pál és felesége, Klein Ilona emlékére (akinek a sorsa a mai napig ismeretlen) Izraelben élő lányuk és unokájuk 2015 nyarán az épület elé két botlatókövet helyeztetett el. A botlatókő (Stolperstein) kockakőre rögzített réz emléktábla. Günter Demnig német szobrászművész minden egyes táblába egy-egy holokauszt áldozat nevét, születési évszámát, halálának körülményét és idejét vési és személyesen helyezi el. (Az eseményről Jávor István dokumentumfilmet készített, ami a weboldalon megtekinthető).
Kis Pál emléke azonban nemcsak itt él tovább. Az 1920-as évektől az Erzsébet körút 51. első emeleti 3. számú lakásában Ipartestület működött, a háború előtti években a fényképészeké. 1949-ben az Ipartestület nagytermének falára márványtáblát helyeztek el negyvenhárom a holokausztnak áldozatul esett fényképész nevével. Köztük van Kis Pál fotográfusé is.