Róth Zsigmond
A Rumbach Sebestyén utca 15/a alatti épületet tervező Róth Zsigmond (Csacza, Szlovákia, 1885 – Budapest, 1969), a már az első világháború előtt, 1909-től vele együtt dolgozó Tauszig Bélával (Budapest, 1881 – Budapest, 1973) igen sok jelentős épületet tervezett Budapesten (bérházat, középületet, villát) kezdetben a szecesszió, majd az art deco, végül a modernizmus szellemében. Legjelentősebb közös munkájuk a Rumbach Sebestyén 15/A-tól alig kétsaroknyira található, a Zsidó Hitközség megbízásából készült Goldmark Terem (Wesselényi utca 7., 1931) és a Vasas székház a VIII. kerületi Magdolna utca 5–7.-ben (1928).
Nemrég érdekes cikk jelent meg Bolla Zoltántól Hogyan hatott a madridi építészet a pestire? címmel, miután sikerült találkoznia Róth Zsigmond egyik leszármazottjával, aki pontosította Róth Zsigmond eddig ismeretlen spanyolországi életútját. Ezek szerint „… a több nyelven beszélő, sokat olvasó, művelt, festészethez is értő Róth Zsigmond Teleki Pál miniszterelnök megbízásából került először Amszterdamba 1920 áprilisában, majd utána Madridba, hogy a háború utáni nyomort műtárgyak eladásával és ellenértékük hazautalásával ínségakcióként enyhítse. Madridban Eduardo Sánchez Eznarriaga irodavezetője lett 1923 szeptemberéig. Eznarriaga korának egyik jelentős eklektikát művelő építésze volt, tervezett színházakat, múzeumot és tiszti klubot is…” (Forrás: Urbanista)
Róth 1926 körül tért haza. Régi társával, az elválás óta a MÁV-nál osztályvezető mérnökként dolgozó Tauszig Bélával újra megnyitották az első világháború kitörésekor bezárt irodájukat (mindketten bevonultak, hadmérnökként vettek részt a háborúban), ahol szinte az utolsó pillanatig dolgoztak együtt sikeresen, elhagyva lassan az art decót, a modernizmus felé fordulva, ahogy ennél az 1942-ben épült sarokbérháznál is látható. Mi történt a két építésszel a német megszállás alatt? Hol dolgoztak a háború után, és hol a sírjuk? Mindezt egyelőre nem tudni, csak annyit, hogy Tauszig Béla 1973-ban bekövetkezett haláláig végig a saját maga tervezte villában élt (Tauszig-villa, 1912–13, Hűvösvölgyi út 94.).
Nemrég érdekes cikk jelent meg Bolla Zoltántól Hogyan hatott a madridi építészet a pestire? címmel, miután sikerült találkoznia Róth Zsigmond egyik leszármazottjával, aki pontosította Róth Zsigmond eddig ismeretlen spanyolországi életútját. Ezek szerint „… a több nyelven beszélő, sokat olvasó, művelt, festészethez is értő Róth Zsigmond Teleki Pál miniszterelnök megbízásából került először Amszterdamba 1920 áprilisában, majd utána Madridba, hogy a háború utáni nyomort műtárgyak eladásával és ellenértékük hazautalásával ínségakcióként enyhítse. Madridban Eduardo Sánchez Eznarriaga irodavezetője lett 1923 szeptemberéig. Eznarriaga korának egyik jelentős eklektikát művelő építésze volt, tervezett színházakat, múzeumot és tiszti klubot is…” (Forrás: Urbanista)
Róth 1926 körül tért haza. Régi társával, az elválás óta a MÁV-nál osztályvezető mérnökként dolgozó Tauszig Bélával újra megnyitották az első világháború kitörésekor bezárt irodájukat (mindketten bevonultak, hadmérnökként vettek részt a háborúban), ahol szinte az utolsó pillanatig dolgoztak együtt sikeresen, elhagyva lassan az art decót, a modernizmus felé fordulva, ahogy ennél az 1942-ben épült sarokbérháznál is látható. Mi történt a két építésszel a német megszállás alatt? Hol dolgoztak a háború után, és hol a sírjuk? Mindezt egyelőre nem tudni, csak annyit, hogy Tauszig Béla 1973-ban bekövetkezett haláláig végig a saját maga tervezte villában élt (Tauszig-villa, 1912–13, Hűvösvölgyi út 94.).