Budapest egyik alig ismert építészeti csodája, legelső szecessziós szellemben épült bérházpárosa a terézvárosi Izabella utcában rejtőzik. Építtetője Lindenbaum Móric (1873 –1940) nagykereskedő 20 bérházából származó jövedelmével a főváros legnagyobb adófizetői közé tartozott (Forrás: Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői, 1903–1917, 157. oldal)
Tervezői, Spiegel Frigyes (1866–1933) és Weinréb Fülöp (1863–1934) igen sok bérházat terveztek együtt az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején, de közülük az Izabella utca 94. és a vele szerves egységben épült 96. szám alatti Lindenbaum-házak a legkülönlegesebbek és a legszebbek. Itt nemcsak a szépségről van szó, a két épület homlokzati díszítésének és azon belül minden részletének semmihez nem fogható szimbolikus jelentősége van.
Mindezt azonban csak a 94. szám alatti épület 2002 körüli hitelesen helyreállított homlokzatán fedezhetjük fel. A „testvérépület” homlokzata annyira lepusztult, hogy szépségről vagy értékelhető szimbolikáról itt nem lehet szó, csak Spiegel Frigyes alábbi leírása alapján lehet elképzelni.
Spiegel Frigyes 1897-ben A modern díszítő művészet az építészetben című írásában (Forrás: EPA OSZK) részletesen megmagyarázta a két épület homlokzati díszítéseinek szimbolikáját, a színek jelentését és jelentőségét, és emellett építészeti elveit is kifejtette. A 94.-es számú ház homlokzatán a Föld és a Levegő (színei: kék, zöld és sárga), a 96. szám alattién a Víz és a Tűz (színei: vörös és zöld) szimbólumai láthatók. „A földet stilizált fák, a földi hiúságot jelző pávák, kígyók és két a nap felé törekvő, de kígyók által a földön visszatartott női alak, a levegőt a nap, hold és csillagok, madársorok és az éjjel és nappal alakjai; a vizet halak, korallok és rákok; a tüzet tűzokádó sárkányok jelképezik. Felhasználtuk azonkívül az ablakkereteknél, mellvédeken és pilléreken díszítésül a mályvát és napraforgót, liliomot, egy kákaszerű növény leveleit és egy sajátszerűen fonott sujtásszerű szalagos díszítményt, melyet magyarosnak is nevezhetünk. Végül még egyet jegyzek meg és ez talán a legfontosabb: azt, hogy a homlokzatok színesek. Talán nem kell magyaráznom, hogy miért? Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást, és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára meg volt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt. Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísérlettük az újítást… A nagyobbik homlokzat kék-zöld és sárga, a kisebbik vörös és zöld színekkel bír. Mindkettőn ezen kívül a metallikus arany meglehetősen dúsan van alkalmazva.”
A földet jelképező fák közül a három hársfa a Lindenbaum család nevének szimbóluma. A négy kisebb almafa a törzsükön tekeredő kígyókkal az Édenkertre utal.
A 94. szám alatti épület belső terei is figyelemre méltók. A nagyon széles kocsibehajtós kapualj ma is keramitburkolatú, és ugyancsak keramitburkolatú tágas udvarra vezet. A kapualj falán felül kétoldalt fríz fut végig. A lépcsőt indító lehajló fejű darumadár önmagában is műalkotás. A lépcsőt kísérő kovácsoltvas korlát motívuma mákgubóra vagy gránátalmára emlékeztet. A függőfolyosót legfelül kovácsoltvas konzolon nyugvó üvegtető fedi.
A Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp tervezte, Pest utcáin úttörőként megjelent különleges szecessziós bérházpár, mely 1944-ben zsidók kényszerlakhelyeként kijelölt csillagos ház volt, ma méltán műemlék.