Fried Miksa (1895–1948 után) a vele szinte minden esetben együtt dolgozó Fenyves Istvánnal (1897–1957) a 30-as években komoly szerepet játszott Budapest modern építészeti arculatának kialakításában. A két építész az utolsó pillanatig, még 1943-ban is tervezett, bujkálva túlélték a nyilas időket, de Fried Miksára újabb megpróbáltatás várt: egy évet töltött a kistarcsai internálótáborban. Munkásságukról, annak ellenére, hogy mennyi jó modern épület fűződik a nevükhöz (lásd Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, Budapest, 2001. és Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, Budapest, 2016.), eddig nem készült összefoglaló tanulmány. Fried Miksa 1948 körül elhagyta az országot.