A főként historizáló, háromemeletes épületekkel beépült Eötvös utcában és környékén Málnai Béla és Haász Gyula cour d’honneurrel megnyitott, hatalmas osztott üvegablakos, ötemeletes premodern bérháza még egy-egy közeli vagy szomszédos szecessziós épület mellett is mellbevágóan újszerű. A két 1914-ig együtt dolgozó építész által képviselt, későszecessziót meghaladó, meglepő modern stílus több épületüket is jellemzi, legismertebb közülük a Magyar–Cseh Iparbank budapesti székháza (ma az OTP központja a Nádor utcában), amely ezt a bérházat követően, 1912–13-ban készült el.

Málnai (Manheimer) Béla (1878–1941) a budapesti műegyetem elvégzése után pár évig Lechner Ödön és Lajta Béla műtermében dolgozott, majd az I. világháborúig Haász Gyulával társult, akivel elsősorban bérházakat és középületeket, de gyárépületeket is tervezett. Emellett négy éven át A Ház című építészeti folyóirat szerkesztője volt. Egyik legkorábbi, 1903-ban a VI. ker. Hajós utca 32.-ben épült lakóházukat összehasonlítva ezzel az 1910-ben szintén közösen tervezettel, jól látható a hét év alatt megtett nagy út a burjánzóan díszes szecessziótól a díszítés nélküli premodernig.

Az I. világháború utáni években az addig sikeres építész – mivel a Tanácsköztársaság idején annyi más kiemelkedő művészhez és építészhez hasonlóan szerepet kapott az egyetemi oktatásban – nem juthatott építészeti megbízáshoz, bútorterveket készített, és a Vígszínház díszlettervezője lett. Irodájában papírmasé dísztárgyak készítésére rendezett be műhelyt. Később, a harmincas évektől újra kapott megbízásokat, az ekkor készült, olykor fiával, Málnai Lászlóval közös villák és bérházak már teljesen letisztult modern stílusúak (lásd például a közeli Aradi utca 61.-et). Ugyanakkor ebben az időben visszalépés is történt: Málnainak néhány meglepően konzervatív, neobarokk stílusú épülete áll például a VII. Károly körút 3/C alatt, de az V. ker. Kossuth Lajos téri egykori MÁK székház is ilyen.

Az 1941-ben elhunyt Málnai Béla a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (1/A-8-16).