Beczkói Bíró (Biermann) Gyulát (1867–?), aki nemcsak építész volt, de építőmester, építési vállalkozó és befektető is, emellett kormányfőtanácsos, nem tekintik a korszak legkiemelkedőbb építészének. Eddig nem készült róla életrajz sem, de épületei, például a közeli Wesselényi utca 8., 10., vagy a 13., mind igen magas színvonalat képviselnek. Bár alkalmazott magyaros motívumokat (életfa, páva stb.), nem sorolható a magyaros szecesszió építészei közé. Épületei, ahogy ez az apjával közösen épített (és tervezett) Király utca 82. alatti sarokháza is, a kései szecesszió egyszerűbb, premodern felé hajló megvalósulásai. A Bajcsy-Zsilinszky köz 2. szám alatti modern építészetet képviselő sarokházat már nem édesapjával, hanem testvérével, beczkói Bíró (Biermann) Henrikkel közösen építtette, de mással, a Fried-Fenyves építészpárossal terveztette.

A család 1913 óta viselhette a beczkói előnevet. Bíró Gyulát 1924-ben építőmesterként is ezzel az előnévvel vették fel a Magyar Mérnöki Kamarába. Halálának éve, ahogy sírhelye sem ismert, csak szüleié. Édesanyja, Bíró Károlyné Schweiger Johanna és édesapja, Bíró Károly síremlékét a Kozma utcai temetőben (3-29-2; 3-29-1) – talán fiuk, Bíró Gyula megrendelésére – Novák Ede építész tervezte Schweiger Johanna halálának évében, 1916-ban.