Kőrössy Albert Kálmán
Kőrössy Albert Kálmán (Szeged, 1869 – Budapest,1955) építész jómódú zsidó családból származott. Apja, a királyhalmi előnévvel nemességet kapott Neumann Miksa (?–1912) a Budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke és évtizedeken keresztül a pesti Chevra Kadisa tagja volt. „… 2-3 évvel halála előtt kiválasztotta és megvásárolta helyét felesége sírja mellett a Kerepesi úti zsidó temetőben.” Fia, aki 1891-ben magyarosított, és feltehetően még ugyanabban az évben katolikus hitre tért, katolikusként temettette el apját, mivel a terézvárosi káplán a halálos ágyán megkeresztelte. (Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2014. 530–531.)
Kőrössy Albertről Gerle Jánosnak (Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990.), de különösen Baldavári Eszter kutatásának köszönhetően sok minden tudható. Építészeti tanulmányait Budapesten, a Műegyetemen kezdte, Párizsban az École des Beaux Arts-on folytatta, és Münchenben, Friedrich von Thiersch tanítványaként fejezte be. Sikeres építésznek számított, és a szecesszió jegyében szebbnél szebb lakóházakat, iskolaépületeket, üzleteket tervezett (elsősorban a Belvárosban, a Teréz- és az Erzsébetvárosban, de Budán is). 1909-től kezdve egészen az I. világháború végéig szerzőtársa Kiss Géza (1878–1944. április 11.) volt.
Körössy kezdetben Lechnert és emellett a francia-belga art nouveau-t követte, épületein kismértékben a korai német jugendstil hatása is érvényesült, utolsó épületein pedig, mint például a Vörösmarty utca 61.-nél a geometrizáló késő szecessziós jugendstil. Építészetének jelentőségét bizonyítja többek között, hogy az Iparművészeti Múzeum szecessziós építészetről szóló, 60 épületet bemutató válogatásában három épülete is szerepel: a VI. Munkácsy Mihály utca 23. alatti Sonnenberg-ház, az V. Aulich utcai Walkó-ház és a saját maga számára Sebestyén Artúrral közösen tervezett Városligeti fasori villa, ahol 1902-től feleségével, Román (Rosenberg) Dóra Paula Leóna Máriával élt, és ahol ettől kezdve a műterme volt.
Az I. világháború, ahogy több más építész pályáját, az övét is megtörte. Legutolsó tervezése, a Dayka-villa (VI. Benczúr utca 26.) 1913-ban készült el. 1914 után nem tervezett többé, törvényhatósági tisztviselőként dolgozott a fővárosnál.
Kőrössy Albertről Gerle Jánosnak (Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990.), de különösen Baldavári Eszter kutatásának köszönhetően sok minden tudható. Építészeti tanulmányait Budapesten, a Műegyetemen kezdte, Párizsban az École des Beaux Arts-on folytatta, és Münchenben, Friedrich von Thiersch tanítványaként fejezte be. Sikeres építésznek számított, és a szecesszió jegyében szebbnél szebb lakóházakat, iskolaépületeket, üzleteket tervezett (elsősorban a Belvárosban, a Teréz- és az Erzsébetvárosban, de Budán is). 1909-től kezdve egészen az I. világháború végéig szerzőtársa Kiss Géza (1878–1944. április 11.) volt.
Körössy kezdetben Lechnert és emellett a francia-belga art nouveau-t követte, épületein kismértékben a korai német jugendstil hatása is érvényesült, utolsó épületein pedig, mint például a Vörösmarty utca 61.-nél a geometrizáló késő szecessziós jugendstil. Építészetének jelentőségét bizonyítja többek között, hogy az Iparművészeti Múzeum szecessziós építészetről szóló, 60 épületet bemutató válogatásában három épülete is szerepel: a VI. Munkácsy Mihály utca 23. alatti Sonnenberg-ház, az V. Aulich utcai Walkó-ház és a saját maga számára Sebestyén Artúrral közösen tervezett Városligeti fasori villa, ahol 1902-től feleségével, Román (Rosenberg) Dóra Paula Leóna Máriával élt, és ahol ettől kezdve a műterme volt.
Az I. világháború, ahogy több más építész pályáját, az övét is megtörte. Legutolsó tervezése, a Dayka-villa (VI. Benczúr utca 26.) 1913-ban készült el. 1914 után nem tervezett többé, törvényhatósági tisztviselőként dolgozott a fővárosnál.